Nagyapám van a fényképen, lóháton ült. Katona. A fénykép, úgy emlékszem barna árnyalatú volt, és akkori nézetem szerint olyan régi, hogy nagyapám magyar huszár kellett hogy legyen rajta. Láttam a fényképet lassan poroszkálni,... trappba átcsapva díszesen vonulni, majd galoppban, kivont szablyával megkerülni a várat, leginkább a közfürdő felőli részen parádézva, mert én valahonnan onnan néztem nagyapámat, hogyan pödöri meg kivont karddal a bajszát... Olyan huszárosan ülte meg a lovat, melyet, ha emlékezetem nem csal, kölcsön kért valahonnan, mert akkor az úgy volt, hogy a katonának kellett hogy legyen saját lova. Legalább kölcsön. Aztán összeadtam, kivontam és történelmet tanultam. Nagyapám Fogarason nem lehet magyar huszár, csak román katona. Kölcsön lovon. Azt mondták, hogy otthon töltötte le a kötelező katonaságot, mert elintézték, hogy ne kelljen kimennie a frontra. Befolyásos, vagy csak pénzes kereskedő család egyetlen fiú gyermeke volt nagyapám a más lován. Mert olyan időtájt volt ő lovas huszár, mikor a katonáknak háborúba kellett menniük.
Nem ment. Nagyapám nem ölt embert. Gondolom...
Nagyapám lódene
Amolyan hosszú, fekete kabát. Érdekessége, hogy a zseb mögött még egy vágás volt rajta, amely a bélés alá vezetett, így a nadrágzsebből elő lehetett venni a zsebkendőt, vagy a fésűt, esetleg a kis barna pénztárcát, amely két zongorazsanér -szerűségre záró ruganyos fém lap összenyomására nyílt. Barna bőrkesztyű, a templomba járó barna cipő, kalap, kalap, de milyen kalap, mert nem emlékszem rá párosult még a lódenbe bújt nagyapámhoz és néhány emlék: vár árok körül gyúrt hógolyók, a bélyeggyűjtemény és az, hogy nagyapám nagyon szeretett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése