A másik fénykép

Nagyapám fiatalon, fehér teniszező ruhában, két legjobb barátjával és néhány ifjú hölggyel, mindannyian fehérben, teniszütőkkel pózolnak egy korabeli autó, motorház-tetején. Valaki mondta is, hogy hol volt a tenisz pálya, de nem emlékszem már. Nem tudtam, hogy nagyapán teniszezett. A lányok szépek voltak és pajzánul mosolyogtak. Nagyanyám nem volt köztük. Szegény lány volt és nem teniszezett. A gépkocsi nem tudom kié lehetett, a nagyapámé biztos nem. Talán valaki azt mondta, hogy a Lauer Rezsőék kocsija, de ez sem biztos.
Vajon teniszezni mentek, vagy onnan jöttek? S ha jöttek, hová mentek? Illett fehér sport ruhában beülni a Mexikó kertbe? És abban az évben milyen pénznemmel fizettek?

A krokodilbőr bőrönd

A nagyapámé volt, de nem ő járta be vele Afrikát, és így biztos nem is ő lőtte az a krokodilt, melynek a bőréből készült ez a bőrönd, melynek belső borítása magán hordozta a gőzmozdonyos állomások, a moszatzöld kikötők és gyermekkori fantáziám sok más szüleményének képzelt illatát. Barna színű volt, belső tapétája akár egy régi film hotelszobájának tapétája. Hordhatta azt még fehér kesztyűs hotelszolga is az emeletre, s dobálhatta széles mellkasú matróz valami albatroszkísérte világkörül járó hajó fedélzetén. Valami grófé volt, aki valamiért egyszer járt nagyapáméknál és valamiért otthagyta.
Titokban azért én mindig nagyapámat láttam vele világot járni, és talán engem is magával vitt pálmafás szigetekre és csendes kisvárosokba.
Vulkánfíber volt az a bőrönd, ma már tudom, papírból préselték, nem lőtték a Níluson.

a lovas fénykép

Nagyapám van a fényképen, lóháton ült. Katona. A fénykép, úgy emlékszem barna árnyalatú volt, és akkori nézetem szerint olyan régi, hogy nagyapám magyar huszár kellett hogy legyen rajta. Láttam a fényképet lassan poroszkálni,... trappba átcsapva díszesen vonulni, majd galoppban, kivont szablyával megkerülni a várat, leginkább a közfürdő felőli részen parádézva, mert én valahonnan onnan néztem nagyapámat, hogyan pödöri meg kivont karddal a bajszát... Olyan huszárosan ülte meg a lovat, melyet, ha emlékezetem nem csal, kölcsön kért valahonnan, mert akkor az úgy volt, hogy a katonának kellett hogy legyen saját lova. Legalább kölcsön. Aztán összeadtam, kivontam és történelmet tanultam. Nagyapám Fogarason nem lehet magyar huszár, csak román katona. Kölcsön lovon. Azt mondták, hogy otthon töltötte le a kötelező katonaságot, mert elintézték, hogy ne kelljen kimennie a frontra. Befolyásos, vagy csak pénzes kereskedő család egyetlen fiú gyermeke volt nagyapám a más lován. Mert olyan időtájt volt ő lovas huszár, mikor a katonáknak háborúba kellett menniük.
Nem ment. Nagyapám nem ölt embert. Gondolom...

a harang alakú csillár

Azt hiszem, inkább mennyezeti lámpának kéne nevezni. Nem is harangra, inkább mesebeli harangvirág kelyhére hasonlított. A krém és sárga határán nem tudom pontosan milyen színű volt. Meg voltam győződve róla, hogy nagyapámék fordítva szerelték fel, a kehelybe biztos lentről kéne belelátni. Most már tudom, hogy jól volt az feltéve, sőt, dereng is az a fémdísz, amely a lámpa legalja volt, és felnyúlt a mennyezetig, ahol fémből készült díszes kis kehely szorult a plafonra, elrejtve a bermann cső végződését és a drótokat. A bura harangvirágjában a fémcső elágazott, két kisebb fajta villanykörte gyúlt ki esténként. Nem látszott ez lentről, a halványsárga üveg egységesen szórta szét a fényt.
De tudom, hogy két villanykörte volt. Láttam, mikor felszerelték az új házban. Útközben elveszett a plafondísz, és egy Günter bácsitól érkezett Sonnenblumen margarinos doboz vette át a drótálcázás szerepét. Lentről fejjel lefele látszott az írás a dobozon.
Úgy éreztem, nem csak a harangvirág-lámpa áll a feje tetején.

az üzlet

Az üzlet a dédapámé volt. Lehet, hogy az ükapámé is, de erről nem tudok semmi biztosat. Aztán a nagyapámé lett és elvették. A házból egy ajtó vezetett az üzlet raktárába, amelyről én csak hallottam, hogy valaha létezett, mert be volt falazva. A konyhában egy dívány volt annál a falnál, ahonnan gondolom reggelente nagyapámék átmentek az üzlet raktárába, majd az üzletbe, és bentről kinyitották az ajtót a vásárlók számára. Vegyesüzlet lehetett. A cigarettásfiókos szekrény megmaradt. A költözéskor lehozták a padlásról a fiókjait és megunkkal vittük az új házba. Mindegyik fiókon kis plecsnin írta a márkát. Király nevűre emlékszem, de sok más is volt. Úgy emlékszem hogy harminc negyven ilyen fiókiocska is hevert a sópban. Porcelán kihúzó fogantyucskája volt mindegyiknek. Nagyapám idős korában egy bélyeggyüjtő kollégájától szerzett, vagy inkább vásárolt, sőt talán bélyegért cserélt egy régi fényképet, ami az üzlet bejáratát ábrázolta a hajdani cégérrel. F. BORSAI. Nagy pincéje is volt az üzletnek, azt nem tudom, hogy a ház pincéjéből régen át lehetett menni, vagy az mindig különálló pince volt-e. Több helyisége is volt az üzlet pincéjének és a ház oldalán egy nyiláson csúsztatták le az árut. A kommunizmus ideje alatt élelmiszerüzlet működött a nagyapám régi üzletében, nagyon kedves elárusítónőkkel. A szász Zini nénire emlékszem, meg a két Lenuţára, a nagyra és a kicsire. Mikor áru érkezett, és én a ház előtt tébláboltam először engem eresztetek be az árurakó nyíláson. Időnként a pénztárgéphez is odaülhettem, valamelyik tanti ölébe. Ha friss áru érkezett, mindig szóltak nagyapámnak és "pult alatt" kaptunk belőle. Az az érzésem, hogy az elárusítónők a régi tulajdonost tisztelték nagyapámban.

Nagyapám nem mesélt arról, hogy milyen volt régen az üzlet. Talán még túl kicsi voltam hozzá, hogy megértsem. De hát nem is lehet ezt érteni...

a kapukilincs

Nem emlékszem mekkora lehettem, mire felértem a kapu kilincsét. Rézből volt és nagy volt. Valahol még láttam egyszer olyat. Egy másik városban egy másik polgári ház kapuján. Mikor a régi házat lebontották a kapukilincset is magunkkal vittük. Nem szereltük fel az új ház kapujára, nevetséges lett volna a hatalmas rézkilincs a filigrán kapun. A garázsban vándorolt a polcról az ablakpárkányra, az ablakpárkányról a polcra és ismét vissza az ablakpárkányra, mert úgy rémlik, hogy ott láttam utoljára...

a filegória

Nem tudom mit jelent a szó. Igaz, a nyelvészek sem tudják pontosan, hogy mi a filegória. Nálunk, a régi házhoz ragasztva, a kertben volt, mindenféle szerszámokat és sok limlomot tároltunk benne. Fából épült, cseréppel volt fedve és rémlik, hogy valami díszítések voltak rajta, lehet hogy hajdanában kerti lugasnak használták. Úgy dereng, hogy deszkáit lemeszelték, és az eleje tornácra emlékeztetett, nem volt zárható, mégis valami ajtó féleségre is emlékszem.

Leginkább mégiscsak a neve miatt dereng bennem a kerti építmény emléke: filegória...