A nagyapámé volt, de nem ő járta be vele Afrikát, és így biztos nem is ő lőtte az a krokodilt, melynek a bőréből készült ez a bőrönd, melynek belső borítása magán hordozta a gőzmozdonyos állomások, a moszatzöld kikötők és gyermekkori fantáziám sok más szüleményének képzelt illatát. Barna színű volt, belső tapétája akár egy régi film hotelszobájának tapétája. Hordhatta azt még fehér kesztyűs hotelszolga is az emeletre, s dobálhatta széles mellkasú matróz valami albatroszkísérte világkörül járó hajó fedélzetén. Valami grófé volt, aki valamiért egyszer járt nagyapáméknál és valamiért otthagyta.
Titokban azért én mindig nagyapámat láttam vele világot járni, és talán engem is magával vitt pálmafás szigetekre és csendes kisvárosokba.
Vulkánfíber volt az a bőrönd, ma már tudom, papírból préselték, nem lőtték a Níluson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése