Nagyapám lódene

Amolyan hosszú, fekete kabát. Érdekessége, hogy a zseb mögött még egy vágás volt rajta, amely a bélés alá vezetett, így a nadrágzsebből elő lehetett venni a zsebkendőt, vagy a fésűt, esetleg a kis barna pénztárcát, amely két zongorazsanér -szerűségre záró ruganyos fém lap összenyomására nyílt. Barna bőrkesztyű, a templomba járó barna cipő, kalap, kalap, de milyen kalap, mert nem emlékszem rá párosult még a lódenbe bújt nagyapámhoz és néhány emlék: vár árok körül gyúrt hógolyók, a bélyeggyűjtemény és az, hogy nagyapám nagyon szeretett.

2010. szeptember 20., hétfő

A krokodilbőr bőrönd

A nagyapámé volt, de nem ő járta be vele Afrikát, és így biztos nem is ő lőtte az a krokodilt, melynek a bőréből készült ez a bőrönd, melynek belső borítása magán hordozta a gőzmozdonyos állomások, a moszatzöld kikötők és gyermekkori fantáziám sok más szüleményének képzelt illatát. Barna színű volt, belső tapétája akár egy régi film hotelszobájának tapétája. Hordhatta azt még fehér kesztyűs hotelszolga is az emeletre, s dobálhatta széles mellkasú matróz valami albatroszkísérte világkörül járó hajó fedélzetén. Valami grófé volt, aki valamiért egyszer járt nagyapáméknál és valamiért otthagyta.
Titokban azért én mindig nagyapámat láttam vele világot járni, és talán engem is magával vitt pálmafás szigetekre és csendes kisvárosokba.
Vulkánfíber volt az a bőrönd, ma már tudom, papírból préselték, nem lőtték a Níluson.

Nincsenek megjegyzések: