Azt hiszem, inkább mennyezeti lámpának kéne nevezni. Nem is harangra, inkább mesebeli harangvirág kelyhére hasonlított. A krém és sárga határán nem tudom pontosan milyen színű volt. Meg voltam győződve róla, hogy nagyapámék fordítva szerelték fel, a kehelybe biztos lentről kéne belelátni. Most már tudom, hogy jól volt az feltéve, sőt, dereng is az a fémdísz, amely a lámpa legalja volt, és felnyúlt a mennyezetig, ahol fémből készült díszes kis kehely szorult a plafonra, elrejtve a bermann cső végződését és a drótokat. A bura harangvirágjában a fémcső elágazott, két kisebb fajta villanykörte gyúlt ki esténként. Nem látszott ez lentről, a halványsárga üveg egységesen szórta szét a fényt.
De tudom, hogy két villanykörte volt. Láttam, mikor felszerelték az új házban. Útközben elveszett a plafondísz, és egy Günter bácsitól érkezett Sonnenblumen margarinos doboz vette át a drótálcázás szerepét. Lentről fejjel lefele látszott az írás a dobozon.
Úgy éreztem, nem csak a harangvirág-lámpa áll a feje tetején.
Nagyapám lódene
Amolyan hosszú, fekete kabát. Érdekessége, hogy a zseb mögött még egy vágás volt rajta, amely a bélés alá vezetett, így a nadrágzsebből elő lehetett venni a zsebkendőt, vagy a fésűt, esetleg a kis barna pénztárcát, amely két zongorazsanér -szerűségre záró ruganyos fém lap összenyomására nyílt. Barna bőrkesztyű, a templomba járó barna cipő, kalap, kalap, de milyen kalap, mert nem emlékszem rá párosult még a lódenbe bújt nagyapámhoz és néhány emlék: vár árok körül gyúrt hógolyók, a bélyeggyűjtemény és az, hogy nagyapám nagyon szeretett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése