Az üzlet a dédapámé volt. Lehet, hogy az ükapámé is, de erről nem tudok semmi biztosat. Aztán a nagyapámé lett és elvették. A házból egy ajtó vezetett az üzlet raktárába, amelyről én csak hallottam, hogy valaha létezett, mert be volt falazva. A konyhában egy dívány volt annál a falnál, ahonnan gondolom reggelente nagyapámék átmentek az üzlet raktárába, majd az üzletbe, és bentről kinyitották az ajtót a vásárlók számára. Vegyesüzlet lehetett. A cigarettásfiókos szekrény megmaradt. A költözéskor lehozták a padlásról a fiókjait és megunkkal vittük az új házba. Mindegyik fiókon kis plecsnin írta a márkát. Király nevűre emlékszem, de sok más is volt. Úgy emlékszem hogy harminc negyven ilyen fiókiocska is hevert a sópban. Porcelán kihúzó fogantyucskája volt mindegyiknek. Nagyapám idős korában egy bélyeggyüjtő kollégájától szerzett, vagy inkább vásárolt, sőt talán bélyegért cserélt egy régi fényképet, ami az üzlet bejáratát ábrázolta a hajdani cégérrel. F. BORSAI. Nagy pincéje is volt az üzletnek, azt nem tudom, hogy a ház pincéjéből régen át lehetett menni, vagy az mindig különálló pince volt-e. Több helyisége is volt az üzlet pincéjének és a ház oldalán egy nyiláson csúsztatták le az árut. A kommunizmus ideje alatt élelmiszerüzlet működött a nagyapám régi üzletében, nagyon kedves elárusítónőkkel. A szász Zini nénire emlékszem, meg a két Lenuţára, a nagyra és a kicsire. Mikor áru érkezett, és én a ház előtt tébláboltam először engem eresztetek be az árurakó nyíláson. Időnként a pénztárgéphez is odaülhettem, valamelyik tanti ölébe. Ha friss áru érkezett, mindig szóltak nagyapámnak és "pult alatt" kaptunk belőle. Az az érzésem, hogy az elárusítónők a régi tulajdonost tisztelték nagyapámban.
Nagyapám nem mesélt arról, hogy milyen volt régen az üzlet. Talán még túl kicsi voltam hozzá, hogy megértsem. De hát nem is lehet ezt érteni...
Nagyapám lódene
Amolyan hosszú, fekete kabát. Érdekessége, hogy a zseb mögött még egy vágás volt rajta, amely a bélés alá vezetett, így a nadrágzsebből elő lehetett venni a zsebkendőt, vagy a fésűt, esetleg a kis barna pénztárcát, amely két zongorazsanér -szerűségre záró ruganyos fém lap összenyomására nyílt. Barna bőrkesztyű, a templomba járó barna cipő, kalap, kalap, de milyen kalap, mert nem emlékszem rá párosult még a lódenbe bújt nagyapámhoz és néhány emlék: vár árok körül gyúrt hógolyók, a bélyeggyűjtemény és az, hogy nagyapám nagyon szeretett.
4 megjegyzés:
:)
tisztán írsz. nálad csend van és meleg.
Köszönöm !
nagyon várom már a könyvet. azt hiszem egyből 3 példányban fogom megvenni. van 2 fiam, csak jelzem...
Csak társszerző vagyok, egy a háromból... :)
Megjegyzés küldése