az üzlet

Az üzlet a dédapámé volt. Lehet, hogy az ükapámé is, de erről nem tudok semmi biztosat. Aztán a nagyapámé lett és elvették. A házból egy ajtó vezetett az üzlet raktárába, amelyről én csak hallottam, hogy valaha létezett, mert be volt falazva. A konyhában egy dívány volt annál a falnál, ahonnan gondolom reggelente nagyapámék átmentek az üzlet raktárába, majd az üzletbe, és bentről kinyitották az ajtót a vásárlók számára. Vegyesüzlet lehetett. A cigarettásfiókos szekrény megmaradt. A költözéskor lehozták a padlásról a fiókjait és megunkkal vittük az új házba. Mindegyik fiókon kis plecsnin írta a márkát. Király nevűre emlékszem, de sok más is volt. Úgy emlékszem hogy harminc negyven ilyen fiókiocska is hevert a sópban. Porcelán kihúzó fogantyucskája volt mindegyiknek. Nagyapám idős korában egy bélyeggyüjtő kollégájától szerzett, vagy inkább vásárolt, sőt talán bélyegért cserélt egy régi fényképet, ami az üzlet bejáratát ábrázolta a hajdani cégérrel. F. BORSAI. Nagy pincéje is volt az üzletnek, azt nem tudom, hogy a ház pincéjéből régen át lehetett menni, vagy az mindig különálló pince volt-e. Több helyisége is volt az üzlet pincéjének és a ház oldalán egy nyiláson csúsztatták le az árut. A kommunizmus ideje alatt élelmiszerüzlet működött a nagyapám régi üzletében, nagyon kedves elárusítónőkkel. A szász Zini nénire emlékszem, meg a két Lenuţára, a nagyra és a kicsire. Mikor áru érkezett, és én a ház előtt tébláboltam először engem eresztetek be az árurakó nyíláson. Időnként a pénztárgéphez is odaülhettem, valamelyik tanti ölébe. Ha friss áru érkezett, mindig szóltak nagyapámnak és "pult alatt" kaptunk belőle. Az az érzésem, hogy az elárusítónők a régi tulajdonost tisztelték nagyapámban.

Nagyapám nem mesélt arról, hogy milyen volt régen az üzlet. Talán még túl kicsi voltam hozzá, hogy megértsem. De hát nem is lehet ezt érteni...