Eredetileg fehér lehetett. Én krémszínűre kopottan ismertem meg. Volt a tetején hajtókar, alatta kis üst alakú hely a kávészemeknek, amely két részre nyitható apró kupolával volt befedve. Csak egyik fele volt nyitható. A kávé, a darálás nyomán, kis fiókba érkezett. A hajtókar kis fa fogantyúval rendelkezett, a fiókot egy fémgombocskától lehetett kihúzni. Tulajdonképpen nem emlékszem rá, hogy láttam volna nagyapámat kávét darálni. ( A darálónak bors és egyéb erős fűszer illata volt.) Cikóriakávénak nevezett valamit lehetett vásárolni akkoriban, "nechezol" - nak becézték. Az igazi kávé nyugatról érkezett. Haupt Günter Münchenből, Lauer Rezső Bécsből írt nagyapámnak levelet. Günter bácsi évente többször csomagot is küldött: kávé (Nem tudom miért, nagyapám mindig eladta a kántornak. Ő maga az egyházközség főgondnoka volt.) margarin (sonnenblumen margarine) és isteni finom cukorkák, ( valamilyen toffe) meg biztos még sok minden, amire már megint nem emlékszem.
Előbb csak a fél kupola veszett el a tetejéről, aztán a daráló is oda lett.
Nagyapám lódene
Amolyan hosszú, fekete kabát. Érdekessége, hogy a zseb mögött még egy vágás volt rajta, amely a bélés alá vezetett, így a nadrágzsebből elő lehetett venni a zsebkendőt, vagy a fésűt, esetleg a kis barna pénztárcát, amely két zongorazsanér -szerűségre záró ruganyos fém lap összenyomására nyílt. Barna bőrkesztyű, a templomba járó barna cipő, kalap, kalap, de milyen kalap, mert nem emlékszem rá párosult még a lódenbe bújt nagyapámhoz és néhány emlék: vár árok körül gyúrt hógolyók, a bélyeggyűjtemény és az, hogy nagyapám nagyon szeretett.
1 megjegyzés:
nagyon sokszor darált kávét, mindig abban a bizonyos házikabátjában. leült a konyhaasztal mellé egy hokkedlire, a két térde közé szorította a darálót és úgy.én emlékszem
Megjegyzés küldése