Nagyapám lódene

Amolyan hosszú, fekete kabát. Érdekessége, hogy a zseb mögött még egy vágás volt rajta, amely a bélés alá vezetett, így a nadrágzsebből elő lehetett venni a zsebkendőt, vagy a fésűt, esetleg a kis barna pénztárcát, amely két zongorazsanér -szerűségre záró ruganyos fém lap összenyomására nyílt. Barna bőrkesztyű, a templomba járó barna cipő, kalap, kalap, de milyen kalap, mert nem emlékszem rá párosult még a lódenbe bújt nagyapámhoz és néhány emlék: vár árok körül gyúrt hógolyók, a bélyeggyűjtemény és az, hogy nagyapám nagyon szeretett.

2008. január 7., hétfő

a bélyegcsipesz

Nagyapám bélyeggyűjtő volt. 1926 - ban, 13 éves korában fogott neki a bélyeggyűjtésnek. Nyugdíjas korában díjat is nyert. Sok albuma volt, egyeseken azt írta ABRIA, másokon KABE, ha jól emlékszem. Kékek és pirosak voltak. És volt a csipesz amivel bélyegeket és melléjük egész apró cetliket tűzött, amelyekre összetéveszthetetlenül egyedi írásával jegyzett számokat. Nem tudom mit jelentettek, talán a bélyegek értékét, talán mást. Volt még a nagyító, kettőre is emlékszem, egyre ami piros bőr tokban lakott, onnan kellett kifordítani, meg egy sárga műanyag tucat áru, az is olyan kifordítós volt. A bélyegeket, mikor kiállításra küldte fehér karton lapra ragasztott celofán alá tettem és Rotringgal, írt alája adatokat, egy sablon segítségével. Talán azért mert csúnya volt a kézírása. Egy narancssárga és egy zöld sablon volt az íróasztalán és régi lyukasztó és itatós meg régi pennák és kalamáris tartó - bár ezeket már nem használta. Volt még egy lámpa, szürkéskék márvány utánzat mintával, egyébként a lyukasztó is ilyen színű volt. Volt egy sárga töltött ceruza, melynek a vége kicsavarható volt, ezzel lehetett meghegyezni a ceruza betétjét. Volt radír, talán szintén márkás Rotring és még sok minden lehetett, amire már nem emlékszem.

Nincsenek megjegyzések: